A sivaci Akusztikus Zenei Fesztivált – FAMUS-t 1977-ben alapították azzal a céllal, hogy népszerűsítsék az akusztikus zenét, és elismerjék a fiatal, tehetséges zenészeket és zeneszerzőket. Versenyként indult, a résztvevőket pedig egy szakmai zsűri (híres zenészek, költők, újságírók, színészek stb.) értékeli.
A fesztivált Maksim Mudrinić alapította sivaci zenészrajongók és a Sivaci Kulturális Központ segítségével. A FAMUS megalapítása előtt Maksim Mudrinić a „Maxi” zenekar frontembere volt, amelynek akkoriban körülbelül harminc lemeze és számos slágere volt a háta mögött. Dalaik hallhatók voltak a Zombori Rádióban, ahol a szerkesztők Brana Plavšić és Zdenko Bakić voltak, és kétségtelenül minőségükkel hívták fel magukra a figyelmet. Miután több sikertelen kísérletet tettek a szabadkai „Ifjúsági Fesztiválra” való bejutásra, Mudrinić kidolgozta egy jövőbeli sivaci fesztivál koncepcióját, amelyből hamarosan megszületik a FAMUS. A fesztivál mottója (alcíme) 1977 óta változatlan: „A zene, a szeretet és a barátság nevében”. E szlogen „szárnyain” sokan szálltak le a FAMUS-ra, és lelkesedéssel indultak útnak a következő években.
Bár a kezdet rendkívül nehéz volt, a fesztivál hamarosan megtalálta az útját. Az első évben tíz, többnyire a Vajdaságból érkező versenyzőből nagyon gyorsan 60-70 jelentkezés érkezett a fesztiválon való fellépésre, így a jóváhagyott kompozíciók száma körülbelül harminc volt.
A támogatást a Zombori Rádió, a Szabadkai Rádió (Franja Pinter), a Kula Rádió, a “Randevu sa muzikom” című műsor (Bogica Mijatović és Vita Simurdić), Petar Janjatović, az Újvidéki Televízió, számos intézmény, szponzor biztosította… A fesztivál iránt nagy volt az érdeklődés, résztvevők érkeztek Belgrádból, Újvidékről, Nišről, Szabadkáról, Zomborból, Zágrábból, Fiuméból, Zadarból, Szarajevóból, Mostarból, Ljubljanából, sőt még Magyarországról is. A minőséget nem kérdőjelezték meg, és ezt alátámasztja az a tény is, hogy a FAMUS győztese automatikusan helyet kapott a szabadkai “Ifjúsági Fesztiválon”, ami sokak számára elérhetetlen volt. Emellett díjként egy ingyenes stúdióalbumot, valamint néhány kisebb díjat (hangszereket) és plakettet is kiosztottak.
Így az 1980-as években a FAMUS széles utat kövesett maga előtt, amelyet sokan, sőt ma is híres zenészek követtek: Aleksandar Barac, Maja Nikolić, Slobodan Trkulja… Érdekesség, hogy a rijekai “Putokazi” együttes 1989-ben nyerte meg a FAMUS-t, és mindössze néhány évvel később, “Eni”-re változtatva a nevét, képviselte Horvátországot az Eurovízión. Slavko Matić, a “Zbogom Bruce Lee” együttes frontembere is részt vett…
Az első FAMUS győztese a “Maxi” együttes volt, és a következő három részvételükön is figyelemre méltó eredményeket értek el. Ezután Maksim Mudrinić felhagyott a fellépővel, és teljes mértékben a fesztiválnak és annak fejlesztésének szentelte magát, majd 1981-ben a fesztivál művészeti igazgatója lett. A nyolcvanas évek köszöntötték be, mondhatni, a FAMUS aranykorát…
Ami a FAMUS vendégeit és a zsűriben részt vevő szakértőket illeti, el kell mondani, hogy számuk nagy, és mindannyian hatalmas bélyeget nyomtak az egész koncepcióra, valamint arra a feladatra és kötelezettségre, hogy a fesztiválnak komoly színvonalat kell fenntartania mennyiségi és különösen minőségi szempontból.
Néhányan közülük: Jovan Adamov, Petar Janjatović, Peca Popović, Bogica Mijatović, Franja Pinter, Slavko Matić („Goodbye Bruce Lee”), Slobodan Trkulja, Bane Krstić („Garravi Sokak”), Duško Trifunović költő, Bora Čorba, Vlada i Bajka, Ljuba Ninković („S` vremena na vreme”), Dejan Cukić, „Teljesen romantikus”…
Természetesen voltak hullámvölgyek és a kegyetlen háborús évek… A fesztivál azonban ellenállt minden rossznak, és megmutatta, hogy még mindig erős, és hogy az akusztikus zene nem halt ki. Az elmúlt években a gyenge „kulturális” infrastruktúra miatt a fesztivál szenvedett, de ennek ellenére sikerül megőriznie méltóságát és hírnevét. Újra felvettük a kapcsolatot az „Ifjúsági Fesztivállal”, és ösztönzőket biztosítunk a fiatal zenészeknek, valamint ismét érkeztek vendégek Banja Lukából, Ljubljanából, Zágrábból, Zadarból… A Kultúra Háza, mint Sivacunk kulturális örökségének és kortárs művészeti alkotásainak legmagasabb jelzőfénye, valóban minden erejével azon dolgozik, hogy a FAMUS a „Zene, a szerelem és a barátság” örök szimbóluma legyen, ahogy mindig is volt, és hogy mindig azon a magas szinten maradjon, amelyet – bármit is mondanak a rosszindulatú dilettánsok – mindenképpen megérdemel. Bebizonyította, hogy…